A száraz éghajlatnak köszönhetően nagyon sok tárgyi emlék maradt fenn. Bútoraik közül a legfejlettebb az ülőbútor. Házimunkához zsámolyt vagy ülőkét használnak. Szerkezetileg ezek a lábhoz csapolt keretből álltak, a lábak merevítettek. A lábakat gyakran gyöngyház vagy elefántcsont betéttel díszítették.

Az egyiptomi bútor szerkezetére jellemző a sarok-összedolgozások, csomópontok gyenge minősége. A váztáblás rendszert ugyan ismerték, de a betét nem a keret hornyába illeszkedik, hanem lécek és faszögek segítségével van ahhoz erősítve. Az állati enyvet ragasztóanyagként használták. A szerkezeti fogyatékosságokat erős tapaszolással és mázolással igyekeztek eltüntetni. A furnérozást is alkalmazták, ismeretes egy 1 cm vastag lemezzel borított szekrény. A bútorok anyaga importált vagy adó útján beszedett cédrus, ciprus, kőris, de használják a hazai fákat is, tamariszkusz, nílusi akác, jánoskenyérfa.