Egyiptom

A száraz éghajlatnak köszönhetően nagyon sok tárgyi emlék maradt fenn Egyiptom területéről. Bútoraik közül a legfejlettebb az ülőbútor. Házimunkához zsámolyt vagy ülőkét használnak. Szerkezetileg ezek a lábhoz csapolt keretből álltak, a lábak merevítettek. A lábakat gyakran gyöngyház vagy elefántcsont betéttel díszítették. Ebből is láthatjuk, hogy milyen energiát és figyelmet fordítottak már akkor a funkcionalitáson túl a kinézetre is. De ha az egyiptomiak kultúrájára tekintünk, akkor egyáltalán nem meglepő a külsőségek ennyire nagy szerepet játszottak társadalmukban.

Egyiptom bútorainak szerkezetére jellemző a sarok-összedolgozások, csomópontok gyenge minősége. A váztáblás rendszert ugyan ismerték, de a betét nem a keret hornyába illeszkedik, hanem lécek és faszögek segítségével van ahhoz erősítve. Az állati enyvet ragasztóanyagként használták. A szerkezeti fogyatékosságokat erős tapaszolással és mázolással igyekeztek eltüntetni. A furnérozást is alkalmazták, ismeretes egy 1 cm vastag lemezzel borított szekrény. A bútorok anyaga importált vagy adó útján beszedett cédrus, ciprus, kőris, de használják a hazai fákat is, tamariszkusz, nílusi akác, jánoskenyérfa.

Ami az egyiptomi bútorokra is igaz volt, hogy a funkcionalitásuk mellett a díszítésük, kinézetük is fontos volt. A díszes bútorok mindig a társadalom felsőbb rétegében volt jellemző, mivel ez az anyagi helyzetüket is mutatta. Természetesen akkor is meg volt az ára az egyedi, díszes bútoroknak. Főleg mivel akkor minden bútor egyedileg készült, nem volt tömeggyártás.