Olaszországban a XIV. században kezdődik a korai reneszánsz. Az érett olasz reneszánsz stílus időtartama a XV. század második fele és a XVI. század. E korszak kezdetét a középkor lezárásának és az újkor kezdetének szokták nevezni. A feudalizmus keretei között fokozatosan kialakulnak a kapitalizmus csírái, az iparos már nem fogyasztó részére dolgozik, hanem a piacnak. A korábbi közösségbe való színtelen beolvadás helyett az új idők polgára önállószemélyiség. A művészek általában sokoldalúak és műveikben szerepel a nevük, sőt hírnevük alapján kapják megbízatásukat.

Firenze és a velencei előkelők szobáiban antik formáknak hódoló drága bútorok voltak. Középületi Típusok is keletkeznek. A művészi alakításmód nyugodt, kiegyensúlyozott arányokra törekszik. A reneszánsz bútort a világos forma, a tiszta felépítés jellemzi. Az intarzia, amely a reneszánsz bútorművészet jelentős vívmánya, eleinte főleg templom-bútorzaton jutott szerephez. Többnyire csak két színből, alapfa és egy másik fa. Készül indás-akantuszos városkép, csendéletből álló kompozíció formájában. Az ágyon kívül a legfontosabb berendezési tárgy a láda. Firenzében, Velencében készültek, a helyi jelleg szerint faragással, berakással, festéssel díszítik. A ládából fejlődik ki a az oldal és háttámlával bíró ládapad. A használati bútorok között új az edényszekrény és írószekrény. Az asztalok két típusa fordul elő leggyakrabban: Hosszú négyszögletes forma tagozott élű vastag lappal és a centrális: kerek, hat- vagy nyolcszögletes formájú. Ismerik a deszkaszéket és a 4 lábú széket.


Loading