A klasszicizmus a barokk stílusfajták fejlődésvonalának végét, és az új ízlésbeli és művészeti elemek térhódítását jelenti. A klasszicizmus a bútorművészet nagy századának (XVIII. sz.) főhajtása, az antik világ előtt. A XVIII. században feltárják Pompeji római város ókori romjait, az itt felfedezett római klasszikus műformák indítják el a tisztító hatású ízlésáramlatot. Ezeket a formaelemeket meghonosítják az építészetben és a bútorművészetben egyaránt, már 1765 körül kezd a szeszélyes mozgalmasság megszűnni. A vonalvezetés egyenes lesz. Az épületek külső és belső kiképzésén az antik forma uralkodik. A klasszicizmus asztalosa ellentétben a barokkéval világosan hangsúlyozza a lábak funkcióját, a tartást, általában hengeres vagy négyzetes oszlopból készítik a bútorlábakat.

Újra teret hódít a fafaragás, a kárpitos bevonatoknál általában a világos bevonatokat alkalmazzák. A stílusváltozás főbb motívumai a síl vagy csak enyhén ívelt bútorfelületek. Gyakori a színes lakkfestés, kedvelt színek a fehér, a zöld. Bútortípusok: szögletes formák, írószekrény, félmennyezetes ágy. E korszakban a híres bútorkészítők száma nagyobb, mint eddig bármikor: Vejlercer és a Jákób család.